: A Kárpát-medencei arany- és más szervezett bányászat

Rátérve a részletekre, honfoglalás (sokak szerint visszatérés) után a szinesfémérc lelőhelyek, ugyanúgy mint az arany-, vas-, és a sóbányák fejedelmi tulajdonba, majd az Árpádházi királyaink kezébe kerültek. Ők szervezték meg a bányászati központokat,, bányakamarákat, pénzverdéket stb.. Az Árpád- háziak kihalása után a királyi privilégiumok jelentősen szűkültek, az ellenőrzést azonban a későbbi választott királyaink (Anjouk, Mátyás,Jagellók) továbbra is igyekeztek biztosítani pénzverő- és bányakamarák útján (Buda, Esztergom, Körmöcbánya, Szomolnok, Erdélyben Nagybánya, Kolozsvár stb.). A Királyi bevételek a kötelező fémbeváltásból és fémfinomításból származtak az egyéb adók mellett. Később a bányászati, kohászati királyi privilégiumokhoz földesurak (pl Csákiak), egyházmegyék (pl. a Börzsönyben), sőt polgári családok(pl. Thurzó János) is hozzájárulhattak. Magyar királyaink nagyon bölcsen bányászathoz és kohászathoz jól értő szabad szász polgárokat telepítettek át a felvidéki (pl. Selmecbánya - Chemnitz) és erdélyi szabad királyi bányavárosokba (pl. Radna).
      Nagy részük a szász-cseh határon fekvő Érchegység bányavidékéről (jelenlegi Csehország) érkezett. (Ezért ők is - mint a magyarok - megkapták közismert "méltó elismerésüket" pl. kitelepítésükkel a világháborúk utáni utódállamoktól.)
      A szász telepesek közül sokan tanulással (pl. a selmecbányai bányászati Akadémián) vagy vállalkozóként később igaz magyarokká váltak. Így pl. a felvidéki Breznóbányán született a magyar tudós polihisztor, politikus Herman Ottó (1835-1914).
      Itt külön kiemelendő Mátyás királyunk kortársa a lőcsei születésű magát magyarnak valló Thurzó János (1437-15O8) személye, aki bányavíz emelő gépeivel, de később a Fugger-bankházzal vállalkozóként is európai hírűvé vált. Megoldva a mélyszinti bányászkodás problémáit, a magyarországi bányászatot ismét európai színvonalra emelte. A szakirodalomban utánanézve meglepetéssel derítettem ki, hogy Spanyolországot megelőzve már azidőben folyt a Kassa melletti Szomolnokon Európában elsőként vassal kicsapva az ú.n. cementréz ipati gyártása, amely egyben a napjainkban is legkorszerűbbnek tartott biokohászat kezdeti alkalmazását jelentette. Egy Thurzó Jánossal kötött szerződés bizonyítja, hogy az ehhez szükséges vasat (1497-ben) cége szállította. Kevesen tudják, hogy Ő süketnémaságot színlelve beállt munkásnak az egyik velencei fémolvasztóba - ahová a magyar ezüstös nyersrezet szállították "rézáron" - és ott megtanulta az ezüstnek a réztől való elválasztását az ú. n. csurogtató olvasztással. Ezt Magyarországon megvalósítva nemcsak vállalkozásainak hozott hatalmas többletbevételt, hanem fellendítette az akkor is virágzó felvidéki és erdélyi szabad bányavárosokat is (semmi nyoma annak hogy azidőben ott "nyelvtörvény" lett volna). Azidőben a Thurzó - bányákban, de általában máshol is 7 órás műszakok voltak, megszabott pihenőidőkkel, szociális segítő ú.n. körmöci társládával, miközben máshol a magyar földesurak jobbágyai nagy adókkal terhelten szinte éjjel-nappal robotoltak.
      Sajnos a felvidéki bányák, kohók és egyéb vagyonok döntő része a Habsburg uralkodóink kincstárait gazdagította.Erdély helyzete sem volt sokkal különb ennél török viszonylatban.
      Közismert hogy e vagyonok Trianon majd a párisi "békeszerződés" után az utódállamok tulajdonába kerültek. Korábban már említettem hogy ezért az utodállamok mennyire "hálásak" voltak. jelenleg pedig ott tartunk, hogy egy Szent István szobor avatása egykori királysági területén is diplomáciai bonyodalmakat okoz a felvidéken. A magyarverésekről stb. nem is beszélve. Hát ide jutottunk.