 : "Ha minden elvész: él a gárda" - A Rongyos Gárdára emlékeztek a Farkasréti temetőben |
"Ha minden elvész: él a gárda" - A Rongyos Gárdára emlékeztek a Farkasréti temetőben
Kuruc.info 2010.08.30. 22:53
 A Jobbik Magyarországért Mozgalom augusztus 28-án emlékezett az egykori Rongyos Gárda hőseire a budapesti Farkasréti temetőben. A hűvös, mindvégig esőre álló időben az egy esztendővel ezelőtti összejövetelhez képest az idén kicsit kevesebben voltak, ám a jelenlevők azzal vigasztalódhattak, hogy a temetőkapu környékén mindössze két, normális – tehát nem űrhajósokra emlékeztető – egyenruhába öltözött rendőrt lehetett látni. A megemlékezésen történelmi visszaemlékezések is elhangoztak.
A Magyar Nemzeti Gárda terepszínű gyakorló öltözékes százada néhány perccel 18 óra után csapatzászló alatt érkezett meg a temető főbejárata felől az emlékezés helyszínére. Egy sorfalnyi gárdista fölsorakozott a temető főútján fölállított szónoki emelvény mellett, míg a többiek kis kerülőt téve megérkeztek Vámossy Tibornak, a Rongyos Gárda 19 évesen elesett, a hazáért hősi halált halt harcosa síremléke melletti útszakaszra. Vámossy Tibor 1921. október 6-án, a Rongyos Gárda harcosaként áldozta életét a Nyugat-Magyarországért vívott küzdelemben. A halálakor 19 éves műegyetemista hallgatót 89 esztendővel ezelőtt Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, s az itt álló síremléke már évek óta a Rongyos Gárdára való kegyeletes megemlékezések egyik fontos helyszínévé vált.
Az emlékezésen terepszínű ruhában megjelent a leginkább Potyka bácsi néven ismert Porubszky István, Kispest '56-os forradalmi parancsnoka, jelenleg a Magyar Nemzeti Gárda mozgalom tagja. S akárcsak tavaly, most is kijött a Farkasréti temetőbe Somogyváry Gyula, a legendás Somogyváry Gyula, író (és még sok minden más) unokája. Somogyváry Gyula, alias „Gyula diák”, az És mégis élünk című, 1936-ben írt regényében megtörtént eseményekre alapozva hűen ábrázolja a Rongyos Gárda nyugat-magyarországi hősies küzdelmeit. Mint sok jó magyar, Gyula diák is a nemzetgyűlölő, idegen gyökerű ÁVH áldozata lett, amikor hároméves fogság után, 1953-ban a kistarcsai internálótáborban annyira súlyossá vált az egészségi állapota, hogy az ávós pribékek egy budapesti kórházba kívánták szállítani, ám a Kistarcsa és a Budapest közötti úton meghalt.
Novák Előd országgyűlési képviselő, a Jobbik alelnöke, aki évek óta szervezi a Rongyos Gárdára történő megemlékezéseket, a Himnusz eléneklése után köszöntötte a megjelenteket, majd kifejtette, hogy az elmúlt két évtizedben nagy változás történt a trianoni diktátum aláírása évfordulójának megítélése terén. A 70. évfordulón, amikor Szabad György, akkori házelnök egyperces néma fölállásra kérte föl a magyar Országgyűlés képviselőit, a Fidesz politikusai tüntetően elhagyták az üléstermet. A 80. évfordulón éppen Orbán Viktor kormánya volt hatalmon, de akkor még mindig nem emlékeztek meg hivatalosan Trianonról – mondta Novák Előd, majd kijelentette: Mára azonban sikerült elérnünk azt, hogy az Országgyűlésben hivatalos emléknappá nyilvánították a gyászos évfordulót. A Jobbik alelnöke ezután kijelentette, hogy a Rongyos Gárda emlékét is tisztelettel és megbecsüléssel kell övezni, ennek elérése a párt következő vállalt missziója.
Ifj. Tompó László irodalomtörténész fölszólalásának első részében emlékeztetett rá, hogy a Rongyos Gárda hősi küzdelmét időrendben megelőzte az 1920. június 4-én aláírt trianoni diktátum. A még korábbi, a kiegyezéses évtizedek kormánypárti politikusai hagyták, hogy egyes külföldi diplomaták, valamint a magyarság igazi múltját elismerni nem kívánó történészek és politikusok félrevezessék az európai közvéleményt. Magyarországon 1868-tól egészen az első világháború kitöréséig a banki, politikai és szellemi életben berendezkedett egy idegen uralom, amely megbontva a Kárpát-Duna Nagyhaza egységét, igyekezett egy új Jeruzsálemet fölépíteni a Kárpát-medencében – jelentette ki ifj. Tompó László, majd hangsúlyozta, hogy a folyamat eredményeként a magyar ember hontalanná vált a saját hazájában. A galíciai bevándorlás következtében megkezdődött a nemzeti jelképeink és történelmi értékeink gyűlölete, a magyar oktatás cionista kezekbe való átjátszása, és ezzel a magyar történelmi öntudat fölszámolása az iskolákban. Mindez előkészítette azt az utat, amely végül Trianonhoz vezetett, mondta a szónok, majd emlékeztetett arra is, hogy Trianont megelőzte 1919-ben a Tormay Cécile által patkánylázadásnak nevezett 133 napos vörösterror.
„Hála Istennek, ezután mégis föltámadt a magyarság, mert vitéz nagybányai Horthy Miklós katonái 1919. november 15-én bevonultak Budapestre”, emlékeztetett ifj. Tompó, majd hangsúlyozta, hogy a Héjjas Iván, Prónay Pál és mások vezette nyugat-magyarországi hadjárat, a Rongyos Gárda küzdelme bebizonyította, hogy a Kárpát-Duna Nagyhaza még a németséget is képes magába integrálni.
Vári Kovács Péter színművész ezután fölolvasta Somogyváry Gyula már említett És mégis élünk című történelmi regényének Vámossy Tibor hősi halálát megörökítő részletét, amelyből az is kiderül, hogy a Nyugat-Magyarországért folytatott küzdelemben nem csak magyarok harcoltak a Rongyos Gárda soraiban.
Novák Előd az összekötőszövegében elmondta, hogy a Jobbik nemsokára fölújíttatja Vámossy Tibornak a második világháború harcai és a természet eróziós erői által megtépázott, megkoptatott síremlékét. A helyreállításhoz szükséges pénz összegyűlt, s remélhetőleg jövőre, a Rongyos Gárda honvédő harca kitörésének 90. évfordulóján már a fölújított síremlék előtt emlékezhetünk.
Ináncsi József, a Magyar Nemzeti Gárda Mozgalom országos vezetője lépett a mikrofonhoz, és fölolvasta azt a nyílt levelet, amelyet egy gárdista írt Orbán Viktor miniszterelnöknek. Elöljáróban a levélíró leszögezi, hogy a Fidesz a választási hadjárat idején nemzeti kormányzást ígért az embereknek, ám hatalomra kerülésük óta ezt nem nagyon érezzük. „A Fidesz a legutóbbi választásokon kétharmados többséget szerzett, aminek birtokában önöknek tényleg az lenne a legnagyobb gondjuk, hogy tűzzel-vassal, könnygázzal szétverjenek egy teljesen jogszerűen működő szervezetet?”, tette föl a kérdést a levélíró a magyar kormányfőnek, majd emlékeztetett rá, hogy ez a szervezet eddig senkinek nem ártott, de többek között segített az árvizek idején, és vért adott.
Magyarországon voltak olyan kormányok, amelyeknek valóban az volt a legfőbb gondjuk, hogy szétverjenek mindent, ami nemzeti és magyar, ám azok legalább nem nevezték magukat nemzeti kormánynak, írja az idézett levélíró gárdista, majd azt is szemére veti Orbán Viktornak, hogy a rendre meghozott új törvényekkel a kormány köztörvényes bűnözőkké kívánja minősíteni a Magyar Nemzeti Gárda Mozgalom tagjait, akik ennek ellenére ezután is ott lesznek mindenhol, ahol szükség lesz rájuk. „Nem tántoríthat el bennünket az önök nemtelen és gyilkos gyűlölete. Ha menni kell, akkor a börtönben is a hazát, a nemzetet szolgáljuk. Nem adjuk föl, miniszterelnök úr!”, áll a gárdista által írt levélben, amelyet Ináncsi József országos vezető olvasott föl az emlékező közönségnek.
Lendvai István író, költő és műfordító 1929-ben A gárda címen verset írt a Rongyos Gárda hőseinek emlékére. A Héjjas Iván emlékének ajánlott költemény refrénje: „Ha minden elvész: él a gárda / hóba, fagyba, őszbe, sárba”. A sors különös fintora, hogy a vers költőjének életét pont a nyilasok vették el 1945-ben Nyugat-Magyarországon, míg emlékét, életművét a kommunisták és utódaik ítélték feledésre. A megemlékezés utolsó fölszólalása előtt Vári Kovács Péter színész elszavalta Lendvai Istvánnak a Rongyos Gárdáról szóló versét.
A Rongyos Gárdára való emlékezés utolsó részében a jelenlevők Vámossy Tibor sírján elhelyezték az emlékezés koszorúit és virágszálait. Elsőként a Magyar Nemzeti Gárda koszorúja került Vámossy Tibor síremlékére, majd a Jobbiké. A KDNP Budapest XII. kerületi szervezetének nevében koszorúzott dr. Gaál Katalin elnök és férje, majd magánszemélyek helyezték el az emlékezés virágait. A megemlékezés a Szózat és a Székely Himnusz együttes eléneklésével ért véget.
Hering József – Kuruc.info
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
